NEMI BETEGSÉGEK ELLÁTÁSA

MIÉRT FONTOS ?

A WHO a szexuális úton terjedő betegségeket (STI = Sexually Transmitted Infections) a következőképpen osztályozza:

Klasszikus, szexuális úton terjedő betegségek:

  • szifilisz,
  • gonnorrhoea (tripper),
  • trichomoniázis.

Nem körülírt vagy újonnan gyanúba vett betegségek:

  • nem gonnorrhoeás húgycsőgyulladás (acut urethritis non gonnorhoica, NGU),
  • acut urogenitalis chlamydiasis,
  • herpes simplex genitalis,
  • condyloma acuminatum.

Súlyos, életveszélyt jelentő vírusfertőzések:

  • HIV fertőzés,
  • Hepatitis B vírusfertőzés,
  • Hepatitis C vírusfertőzés,
  • HPV vírusfertőzés.

A 15. századtól a nemi betegségek közül a szifilisz volt a legjellemzőbb nemi betegség, mivel gyógyíthatatlan volt a 20.század elejéig. A 20.század közepére a nemi betegek száma csökkent, mert a szifilisz gyógyíthatóvá vált.

Ezután előtérbe kerültek az egyéb nemi úton terjedő kórokozók által okozott kórképek: a gonnorhea mellett vírusos szemölcsök, condylomak = HPV (Humán Papilloma vírus) fertőzések, herpes vírus, különféle bakteriális, gombás, parazitás fertőzések, valamint egyre gyakoribbak a Chlamydia, Mycoplasma és Ureaplasma okozta fertőzések, melyek természetesen mindkét nemet egyformán érintik.

Gyakran a fertőzések tünetmentesek vagy enyhe panaszokkal járnak, és a diagnosztizálás, illetve a megfelelő kezelés hiánya a páciens és partnere számára súlyos szövődményekhez – meddőség, impotencia vagy akár daganatok – kialakulásához vezethet.

A nemi betegségre gyanús személyek vizsgálata speciális hozzáállást igényel az orvos részéről, tekintettel arra, hogy a vizsgálat (mintavétel) mindkét nemnél az intim régiót érinti, mely miatt az orvos és a páciens maximális együttműködése szükséges. A mai diagnosztikai metodikák bázisháttere a megfelelő laboratóriumi háttér, mivel a vizsgálatot mindig váladékból (szövetnedv, vér) végezzük.

Nagyon fontos a pácienssel való őszinte emberi kontaktus, mert az előzmények (anamnézis) rendkívül fontosak, mivel pozitív eredmény esetén a partner kezelése is szükséges, illetve sok esetben célravezetőbb, ha egyidejűleg elvégezzük a szűrést mindkét személyen.

Fontos, hogy a páciens érezze, hogy az orvostörténeti stigmatizáció, mint „nemi betegség” ma már nem megbélyegzést, hanem nemi úton terjedő FERTŐZŐ betegséget jelent. Ebből következik, hogy a beteg felelőssége többszörös, mivel nemcsak önmagát veszélyezteti, hanem a környezetét, a partnerét is:

  •  meddőség (Chlamydia infekció),
  • méhnyakrák (HPV fertőződés),
  • ezenkívül egyéb, életveszélyt jelentő fertőzés (hepatitis, HIV infekció) is átvihető a nemi partnerre.

Megjegyzendő még, hogy a diagnosztizálás mellett / előtt a prevenció (óvszer használata) igen fontos tényező.